Heti Tipp – Szeparációs problémák

Mostani cikkünkben ahhoz adunk segítséget, hogy mit csináljuk, ha kedvencünk a távollétünkben darabokra szedi a lakást, sőt még egész nap ugat és nyüszít is hozzá. Ez komoly probléma, mivel hiányunk folyamatos feszültséget okoz a kutyában, ezért felelős gazdaként foglalkozunk kell vele, hogy a kutyánk boldog életet élhessen mellettünk.

 

 

Kutyám, a pusztító

Lehet, hogy pár embernek ismerős az alábbi látvány..

Ez az interneten nézegetve nagyon vicces, de amikor az embert minden nap, hasonló látvány fogadja, esetleg ez megspékelve a szomszédok panaszáradatával és fenyegetőzéseivel, már cseppet sem az. Nem csak azért, mert az ember életét ezek megnehezítik, hanem mert a kutyának sem tesz jó, nem örömében, sőt van, hogy nem is unalmában csinálja a pusztítást, hangoskodást, nyüszítést és ugatást.

Az ilyen esetek „kezelésénél” elsősorban a kiváltó okot kell megkeresni ahhoz, hogy sikeresen tudjuk kezelni, megoldani ezeket viselkedési problémákat. A kiváltó ok lehet a mozgás- és eseménydús élet hiánya, a fiatalkori hibás nevelés, vagy a határozott és következetes vezető hiánya. Ezeket a főbb okokat persze lehet ennél tovább is elemezni, de cikkünkben elégedjünk meg ennyivel, mivel talán ez a  három leggyakoribb kiváltó ok.

 

Fáradt kutya = Jó kutya

A kutyák mozgásigénye jóval nagyobb az emberénél, mivel a farkasok leszármazottjaként fizikailag igénylik a mozgást. Egy vadászó farkas falka naponta akár 5-8 órát is mozog egy kiadós zsákmány reményében. Miért gondoljuk, hogy a kutyáknak nincs szükségük hasonlóan intenzív mozgásra? Aki kutyát vállal annak tisztában kell lennie ezzel és még akkor is, ha olyan fajtát választ, ami alacsonyabb mozgásigényű, nem szabad elfelejteni, hogy a kutya elsősorban kutya és utána jönnek csak a tenyésztéssel elért különbségek, a fajtajellemzők. Ezért fontos, hogy adjuk meg a szükséges mozgást a kutyánknak, mivel ez nem csak fizikailag, de valamennyire szellemileg is lefárasztja, hiszen új ingerekkel, szagokkal találkozik, amikre reagálnia kell. Ez nem csak a lakásban tartott kutyákra igaz, hanem a kertben tartottakra is. „Minek sétálni vinni, hiszen ott a kert?” – mondják sokan, de ha belegondolunk, mi se éreznénk jól magunkat egy olyan helyen évi 365 napon át, ahol már minden fűszálat, minden követ ismerünk. azzal szoktam példálózni ,hogy képzeljünk el egy szobát, ahol minden megvan amit csak szeretnénk, tv, zene, játékok, könyvek stb, de amikor már kétszer kiolvastuk a teljes internetet, akkor azért elkezdünk majd unatkozni és kikívánkozunk a luxusbörtönből. Hát kb így érezheti magát a kutya is. Vannak kutyafajták akiknek a mozgásigénye sokkal magasabb, mint más fajtáknak (pl vizsla, agár, stb.) és őket egyszerűen lehetetlen fizikailag lefárasztani. Itt jön elő a pozitív megerősítésen alapuló tanítás hasznossága, mivel fejben a kutyát sokkal jobban le lehet fárasztani mint mozgással. Akár 15 perc aktív klikkeres tanítással elérhetjük, hogy kutyánk a nap hátralevő részében csak szunyókáljon. Indulás előtt egy ½ óra – 1 óra séta és 15 perc tanítás kellően le tudja fárasztani a kutyát egész napra.

Jaj, ne hagyj egyedül!

Vannak gazdik, akik a kiskutyát mindenhova magukkal viszik, mivel napi tevékenységük, munkájuk ezt megengedi és a kutyus addig sincs egyedül. Ez egy felől nagyon jó, hiszen a kutya a gazdájához erősen fog kötődni, megtanul emberek között kulturáltan viselkedni, de másfelől nem tanulja meg, hogyan kell egyedül lenni, a gazdi közelsége nélkül. Ez a probléma gyakran nem is kerül felszínre egészen addig, míg a gazda napi rutinja nem változik meg annyira, hogy már nem tudja magával vinni kis kedvencét, aki a lakásban egyedül maradva egész nap nyüszít, ugat esetleg pusztít. Tehát megoldás itt is a megfelelő nevelés, ha megtanítjuk már kiskorában arra a kutyát, hogy bizony van olyan, hogy a gazdi elmegy otthonról, ő pedig egyedül marad. Ilyenkor nem kell teleszórni a lakást játékokkal, elegendő csupán maximum egy játék illetve egy jó illatú füstölt marhalábszár, amin órákat rágódhat a kutyus. Ha belemelegszik a rágcsálásba, észre sem veszi és a gazdi már újra otthon van. Jó megoldás még, ha bekapcsolva hagyjuk a tv-t rádiót, mert ez is nyugtatólag hathat a kutyára. Néhány kutya akkor kezd csak rá, amikor sötétedni kezd, ilyenkor egy kislámpa égve hagyása is sokat segíthet. De ha már erről lekéstünk és a szeparációs stressz kialakult, akkor sincs veszve minden.

Nem engedem, hogy bajod essen!

<p”>A kutyák, nem szeretik, ha a falkájuk egy védtelen tagja elkóborol és felügyelet nélkül marad. Ilyenkor a falka egysége veszélybe kerül, és nekik, mint vezetőknek kötelességük, hogy az egységet helyre állítsák. Ez ügyben érzett tehetetlenségükben kezdenek végül rombolni, hogy levezessék a felgyülemlett feszültséget. Itt nincs más lehetőség hosszú távon, mint következetes és határozott vezetővé válni, levéve ezzel a terhet a kutyáról. Ez persze egy hosszabb folyamat, amit nem lehet pár sorban megtanítani a gazdáknak, erre vannak azok az újszerű kutyaiskolák, ahol oktatnak ilyet a gazdáknak. De addig is tenni kell valamit!

Ilyenkor azt kell megmutatnunk a kutyának, hogy nem kell aggódnia, mert a gazdi ügyes és mindig hazatalál, képes magára vigyázni és egyébként sem megy messzire. Tehát rá kell szánni egy-két napot és a következőt csinálni. Szépen elkészülni, felöltözni majd kilépni az ajtón, mintha éppen elmenne az ember. Nem kell szólni ilyenkor a kutyához, nem kell elbúcsúzni tőle, mivel ezzel csak a saját esendőségünket mutatjuk felé. A „jól van kiskutyám, elmegyek, nem lesz semmi baj, ne rosszalkodj!” kutya nyelven azt jelenti ,hogy „ baromi nagy baj lesz, mert egyik falkatag elhagyja a falkát és védelem nélkül marad a nagyvilágban” Tehát se szó, se beszéd kilépünk az ajtón, és úgy csinálunk, mintha elmennénk otthonról. Picit el is távolodunk, majd 1 percen belül hazamegyünk, mintha mi se történt volna, már haza is értünk. Ilyenkor sem köszönünk a kutyának, hanem lepakolunk és várunk egy kicsit. Pár perc múlva megint elmegyünk és kis idő múlva ismét visszatérünk a lakásba. Ezt sokszor elismételjük, mindig változó időtartamot távol maradva és az időt nem egyenes arányban növelve. Tehát nem 1,2,3,4 perce megyünk el, hanem 1,2,1,1,3,2,1,4 percekre, így növelve az időt. Ez valóban türelmet és időt igényel, de így viszonylag hamar meg tudjuk tanítani a kutyánknak, hogy a távozásunk csak rövid ideig tart és mindig visszatérünk, mivel  tudunk magunkra vigyázni.

A fenti tanácsok mindegyik használható, szituációtól függően, de ha valaki nem jut velük eredményre, akkor itt az ideje, hogy felkeressen egy hozzáértő kutyaiskolát, ahol tudnak foglalkozni ezekkel a szeparációs problémákkal. Hiszen a kutya így tud majd mellettünk boldog, stresszmentes és hosszú életet élni. Fel kell nőnünk, hogy megfelelő vezetővé válhassunk a kutyánk szemében!