Bogyó Segít – Játék a kutyával

 

 

A mostani Bogyó Segít a játékról és annak íratlan szabályairól szól.

 

A játék az nem játék

Ez az idézet egy Bud Spencer Terence Hill filmből van, de mindig eszembe jut, hogy ez a kiskutyák nevelésénél mennyire igaz. A kölyök kutyák életének első napjaitól kezdve fontos a játék, nem csak mint időtöltés, de a szociális viselkedés kialakításában is jelentős szerepe van. A kölykök pár napos koruktól kezdve versengenek egymással, jobb pozíció, az emlőhöz és így az élelemhez jutásért valamint a melegebb fekhelyekért az anyakutya közelében. Ez a versengés a kutyák játéknak alapja, ami később beleolvad a napi játékba és csak rajtunk gazdákon múlik, hogy a kutya megtanul-e szépen játszani a többi kutyával vagy akár velünk emberekkel. A kutyasuliban gyakran látom, hogy a friss gazdik keze csupa karmolás és harapásnyom, pedig ennek nem kell így lennie, hiszen az anyakutya se tűri , hogy a játék közben a kölykök sérülést okozzanak. Ha a játék kezd túl erős lenni, akkor egyszerűen feláll és otthagyja a kölyköt, mintegy kivonva magát a játék hatósugarából. Ha pedig két kölyök játéka lenne túl erős, akkor orrával széttúrja őket, sőt néha bele is csíp a renitens egyedekbe.

Emberi szemmel a jó játék néha durvának tűnhet, főleg azoknál a kutyafajtáknál akik „nyomulósabban” játszanak. Két kutya játéka addig jó, amíg mind a két kutya élvezi azt, jól érzi magát közben és az erőviszonyok kiegyenlítettek. Ezt nem mindig könnyű eldönteni, így ha úgy érzi a gazda, hogy már sok a játék az egyik félnek, akkor érdemes őket szétválasztani. Ha ilyenkor a „vesztesnek” vélt kutya megy vissza a játékba akkor ez még megfelelő volt neki, így be tudjuk mérni lassan a kutyának megfelelő játékszintet.

Gazdaként fontos, hogy a lehető legtöbbet játszunk a kutyával, mivel ez segít a megfelelő kapcsolat és a kötődés kialakításában. A labdázás se rossz, de talán a legjobb a birkózás, mivel ez hasonlít leginkább a természetes játékra. A birkózás segédeszközök nélkül történik. Fontos, hogy mi kezdjük a játékot, mivel ezzel demonstráljuk, hogy ezekben a dolgokban is mi döntünk. Ha a kutyus hoz oda nekünk játékot, vagy kezdi rágni a kezünket, akkor ezt ne vegyük figyelembe, hanem karba tett kézzel forduljunk el és ne is nézzünk a kutyára. Ha pedig ekkor sem hagyja abba akkor menjünk el onnan, mint ahogy ezt az anyakutya is tenné. Ha ez se használ akkor grabancánál fogva tegyük arrébb a kölyköt pár méterrel. Ez szintén ösztönökre hat és ilyen módon érthető a kutya számára. Amikor lenyugodott, akkor hívjuk magunkhoz és kezdjük el a játékot, birkózást, lökdösődést. A játék akkor a legjobb, amikor önfeledt, tehát a gazda és a kutya csak egymással foglalkozik. A játékot nekünk kell befejeznünk, mégpedig akkor, amikor ez a legélvezetesebb. Tudom furán hangzik, de itt is igaz, hogy a csúcson kell abbahagyni.

Két eset van amikor abba kell hagyni a birkózást. Az egyik a már említett harapás, a másik pedig a morgás, mivel ez általában hibás kommunikáció, esetleg agresszió.
Ha a fentieket betartjuk, nem csak a megfelelő játék kialakulásában segítünk, de egyben erősítjük a kötödést és jó lépéseket teszünk annak érdekében ,hogy a kutya számára is elismert vezető váljon belőlünk.

További információk ebben a videóban: