A kölyökkutyák edzése és túledzése, avagy mindent a sikerért!

Az alábbiakban Kárpáti Dalma blogjáról vett bejegyzés olvasható, ami nagyon tanulságos, így érdemes elolvasni.

Manapság a kutyatartás hagyományai, és maga az egész kutyás világ, beleértve a különféle kutyás sportokat kezd hasonló színvonalra feltörni, mint a lótartás és a lovassportok.
Az emberek áldoznak kutyáikra pénzt, időt, energiát. Elvárják, hogy a kutya a legjobb felmenőktől származzon. Akár az egészségügyi szűréseket is háttérbe vetheti, ha az ősök szebbnél szebb eredményekkel, címekkel büszkélkedhetnek. Nincs ez másképp az agility kutyás sport háza táján sem.
Az agility egy olyan kutyás sport, ahol a kutyák is gazdáik, a gyorsaságról, ugrás készségről és flexibilitásról adhatnak tanubizonyságot, különféle akadályokat teljesítve a pályán. Nagyjából a lovas díjugratáshoz hasonlítható.

A versenyszabályzat előírja, hogy a kutyának a versenypályára lépéskor el kell érnie a 18 hónapos kort, különben nem indulhat a versenyen. Ezt a döntést az FCI ( Fédération Cynologique Internationale) nemzetközi bizottsága hozta, annak érdekében, hogy a kutyák mozgásszervrendszere elégségesen kifejlődhessen, mire versenyezni kezdenek az állatok.
Ennek oka, hogy a legmagasabb méretkategóriájú kutyák, a large-ok 60 cm-es lécmagasságon méretik meg tudásukat. Minden 43 cm fölötti marmagasságú kutya beleesik ebbe a mérettartományba, ami nagy megterhelést jelent az ízületek számára. Sokan enne ellenére is „hajtatva” edzik a kutyákat, ezzel sokszor ”túlnyomva” őket mentálisan és fizikálisan. Valószínűsíteni lehet, hogy ha nem lenne korhatár, már az egy éves ebek is olyan terhelést kapnának, mint idősebb, jól kifejlett társaik.
A kiskutyákat az emberek 6-8 hetes koruk között veszik maguk mellé, és bízva a leggyorsabb és legjobb eredmény elérésében a kiskutyákat edzeni kezdik. Gyakran a 4-6 hónap közötti növendék kutyák teljes kombinációkat és pályákat futnak, sokszor mindezt magasra állított ugrólécekkel. Nem beszélve a különleges elemekről, mint például a szlalom, vagy zónás akadályok. Ezeknél a feladatnál a kutyáknak nem csak fizikális, de mentális fejlettségükről is tanúbizonyságot kell nyújtaniuk.

Természetesen a kölyök foglalkozások nagyon fontos részét képzik a kiképzésnek, ha azt a gazda tudatosan, szakértő felügyelete mellett végzi. Ilyen esetben kevés valószínűséggel történik nagyobb probléma a tréningek során. Pár hónapos kutyánál is már el lehet kezdeni a balance traininget, ezzel rávezetve a kutyát a tudatos test és láb használatára.
Egy kifejlett jószágot már nehéz megtanítani olyan mozgásformákra, amit kiskorában nem sajátított el.
Ezekre az alapozó tréningekre is egész „üzletágak” épülnek manapság. Beleértve a kiskorban elsajátított ösztön kontrollt is. Számos kiképző számos metódusa alkalmazható, amik remekül segítik a helyes mozgás kialakítását a későbbiekben. Ezek a gyakorlatok a kölyök számára nem megterhelőek, hétről hétre követi a tanulási fázis a kutya mentális fejlettségét és fizikai terhelhetőségét.

Természetesen, ha egy kutyából két éves korára bajnok válik, az nagymértékben öregbíti a kennel nevét és vérvonalát, ahonnan a kutya származik. Ezek után számos utód kerülhet ki az adott tenyészetből, úgynevezett „népszerű kan szindróma” végett.

Egy-egy nagyobb kaliberű versenyen, mint a Világ Bajnokságon, vagy az Európa Openen elért eredmény több száz euróval emelheti meg a bajnoktól származó kölyök árát. Arról nem is beszélve, hogy a népszerű kutyák népszerű trénereinek akár évekre előre is leköthetik a szabadidejüket szemináriumok és workshopok, illetve a manapság népszerű onlinekurzusok megtartásával.
Sokszor a hobbiból és a sport szeretetéből, munka és pénzkereseti lehetőség válik.

Mérlegelni kell, hogy mennyit ér számunkra egy verseny eredmény, és mennyit a kutya egészségi állapota. Ha a felvezetőnek szerencséje van, soha semmilyen probléma nem ütközik ki a kutyáján, akármilyen fiatal korban is kezdi is el a kölyökkutya terhelését.
Azonban a kölykök fejlődése szempontjából a 4-6. hónap kritikus fontosságú. Ez idő alatt nő a legintenzívebben a kölyökkutya, így minden féle terhelést kockázati tényezőként kell szemelőt tartanunk.
A növekedési zónák záródása fajonként, fajtánként, és csontonként is eltérő. Átlagosan 6-12 hónapos korban záródnak maximálisan.
A kutyák testsúlyuk 60%-át az elülső testfelükön viselik, így a mellső lábak különösen ki vannak téve mindenféle sérülésnek
Rendkívül nagy hányadban tapasztalható a sportkutyák fiataléletkorában jelentkező Osteochondorsis dissecans (OCD).
Az OCD kialakulása több tényezőtől függ. Az ízületek sérülése, örökletes tényezők, hirtelen növekedés, hormonális egyensúlyhiány és helytelen táplálkozás (mint a magas fehérje és energia bevitel) mind vezethetnek az OCD kialakulásához. Ez a betegség tulajdonképpen az enchondralis csontképződés zavara a hosszú csöves csontokban, melynek során a porcból való csontképződés folyamata megreked. A tovább osztódó porc, megvastagszik, mélyebb rétegei necrotizálnak (elhalnak), majd leválhatnak. A levált porcdarab ún. ízületi egérként úszik az ízületi nedvben, beékelődésével, az általa keltett gyulladással fájdalmat és következményes sántaságot okoz.
Egy ritkábban felbukkanó korkép, mikor olyannyira traumatizálódik a növekedési zóna, hogy az alkarcsontokban aszinkron növekedés fog fellépni. A radius (orsócsont) vagy az ulna (singcsont) megreked a növekedésben és ezáltal rövidebb marad, míg a másik csont rendes ütemben fog fejlődni. Így a két csont alkotta ízületben inkongruencia fog fellépni. (A helyes illeszkedés elmarad)
Ezeken kívül számos egyéb példát lehetne még említeni ín, izom és ízületi sérülésekre, amik szintén adódhatnak a túlzott, vagy rosszul felépített edzés következtéből!
A másik probléma, ami a fizikális terheléstől teljesen független és gyakran bekövetkező „ártalom”, a túl intenzív mentális terhelés. Mint ahogy egy kisgyermek sem tud megoldani komoly matematikai egyenleteket, úgy egy kiskutya is éretlen még nehezebb feladatok teljesítésére. Ebből fakadóan a kutya frusztrálttá válhat, ami visszavetheti a további tanulásban. Lassabban, és nehezebben tudja majd elsajátítani a könnyebb gyakorlatokat is, a magas elvárások miatt. Ez számos esetben egy életen át megbélyegzi majd a kutya-gazda közötti kapcsolatot.

Nyilván nem beszélhetünk jó és rossz módszerről, hisz a kutyakiképzés sosem fekete vagy fehér. Mindig minden az adott kutya testalkatától, illetve a gazda-kutya páros kapcsolatától és képességeitől függ.
Valaki vallja, hogy egy éves kor előtt nem viszi pályára a kutyát, megvárja még kifejlődnek a csontjai, ízületei az állatnak. Majd utána napi rendszerességgel kap a kutya hirtelen, addig meg nem szokott terhelést, ami szintén nem lehet cél egy kiképzés folyamán.
Mások már 8 hetesen elkezdik alapozni a kölyköt, és ettől függetlenül szépen, tudatosan építik fel a mozgáskoordinációját, és kondícióját a kutyának, ezzel nem terhelve meg a kutya szervezetét.

Fontos, hogy egy kutyát mikor el kezdünk terhelni, tudjuk az előéletét. Táplálkozási szokásait. Ilyen tényező a táplálék minősége és mennyisége, illetve annak ismerete, hogy vajon előzetesen állt-e a kutya esetleg kezelés alatt. Lényeges, hogy a sportra választott kutyán egy éves kora körül egészségügyi szűréseket végezzünk könyök és váll displasiára. Ezekből következtetve arra, hogy hogyan fog reagálni a kutya szervezete és mentális állapota az adott tréningre.
Ha egy jól leinformált, precíz tenyésztőtől hozunk el kölyköt, ezek legtöbbjére tudjuk a választ, ellentétben egy örökbefogadott ebbel. Ismeretlen hátterű állatnál először az izmok fejlesztése és az állóképesség növelése a cél, nem rögtön az agilitypálya teljes körű kihasználása, és meghódítása!

Forrás: dr. Diószegi Zoltán: Kisállat-ortopédia
http://www.kisallatortopedia.hu/betegsegekrol-reszletesen/vallizulet

 

 

Kárpáti Dalma