Mivel jönnek az ünnepek, de azért még van pár hét addig, ezért most érdemes megkezdeni leszoktatni a kutyát a felugrálásról.
Összeugrált vendégek
Hamarosan itt a karácsonyi vendég várásideje. Képzeljük csak a csinosabbnál csinosabb rokonokat, amint teli szatyrokkal, ajándékokkal, sütikkel felpakolva megérkeznek hozzánk. Dermesztő hideg odakint, alig várják, hogy belépjenek és megszabaduljanak a hidegtől és a szatyraiktól. Ám abban a pillanatban, ahogy belépnek a kapunkon, vagy az ajtónkon, már nagy lendülettel rohannak a kutyáink és azonnal nekilátnak a vendégek megrohamozásának. Hatalmasakat ugrálnak örömükben, össze-vissza lökdösik, puszilgatják a hozzánk érkezőket, aki alig tud megállni a lábán vagy lépni sem bír a kisebb testű ebektől, akik a lábára támaszkodva fogadják őket. Ha kinti kutyákról van szó, akkor még a hóval sárral és latyakkal megspékelt verzió veszélye is fenn áll és őszintén…ki örülne ha az ünneplős kabátján ott maradna a egy kutya talplenyomata az utókornak!?
A jó hír, hogy van megoldás erre a problémára.
A kutyák a felugrással, csupán némi figyelmet szeretnének kicsikarni belőlünk, emberekből. Így ha ezt a viselkedést szeretnénk megszüntetni, akkor a figyelem megvonása lehet a legjobb eszközünk a felugrálások zömének megszüntetésére. FONTOS! A kutya számára a figyelem lehet pozitív és negatív egyaránt. Amikor felugrál rám a kutya és én lelököm magamról és még le is szidom, azért amit tett, akkor is megkapta a figyelmemet, hiszen azzal, hogy hozzáértem és beszéltem hozzá valóban ráirányítottam a figyelmemet, csak épp negatívan. De ettől a figyelem, az figyelem. A másik véglet az, amikor valaki hazaér és rögtön a kutyája nyakába borul, hogy így fejezze ki a kutya számára, hogy mennyire hiányzott és nagyon örül neki. Ez még nyáron csak-csak elmegy, de a nyirkos, vizes, hideg időket szem előtt tartva, , már nem biztos, hogy belefér, mondjuk a napi kabáttisztítás, mosás. Illetve azokat a rokonokat, lehetséges vendégeket, figyelembe véve,akik nem szeretik, ha rájuk ugrálnak a kutyák, pláne nem koszos tappancsokkal.
Hogyan szüntessük meg? Nagyon egyszerűen. Vonjunk meg minden figyelmet a kutyától, amikor ezt a viselkedési formát produkálja. Nézzük egyszerűen levegőnek. Ezzel is demonstrálhatjuk a kutyánk számára, hogy mi vagyunk a vezetők így az van amit mi akarunk és nem ő. Haza érkezvén a kutya felugrál, próbálkozik a puszi adással, de mi ezen túl, nem foglalkozunk vele, rá sem nézünk, hozzá sem szólunk, csak megyünk és csináljuk a dolgunkat. Ha felugrál, akkor fogjuk magunkat és elfordulunk.Teljesen hátat kell fordítanunk neki egy szó és pillantás nélkül. Ha esetleg a hátunkra próbál felugrálni, akkor is kifordulunk a helyzetből szintén anélkül, hogy rászóltunk vagy ránéztünk volna és tesszük amit tennünk kell. Elég hamar el szokott jutni a kutyák agyáig ez az üzenet, hogy „Nem, nem kapsz figyelmet! Én vagyok a gazdi és én most nem akarom, hogy tolakodó légy!” , így hamar rájönnek arra is, hogy mindhiába adják elő a teljes repertoárjukat, mi nem törődünk velük.Ez a viselkedés egyesek esetében hamarabb mások esetében kicsit később, de megszűnik. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy soha többé nem köszönhetünk a kutyánknak, amikor hazaérkezünk, de amíg ezt a viselkedést produkálja, addig a nagy üdvözléseket ki kell iktatnunk az életünkből és kicsit szolidabbra venni a hazaérkezési „szertartást”.
Érdemes minél hamarabb elkezdeni, az ilyen fajta figyelemmegvonást hogy mire jönnek az ünnepek, addigra, egy négy lábon örülő kutyát tudhassunk a magunkénak.
Szokás szerint, ha bármilyen kérdésetek van, várjuk jelentkezéseteket bármely oktatónknál!